A vallás fogalma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország vallási térképe a népesség arányában

Római katolikus	██ <50%	██ 50-66,6%	██ 66,6%<
Református	██ <50%	██ 50-66,6%	██ 66,6%<
Evangélikus	██ <50%	██ 50-66,6%	██ 66,6%<
Görög katolikus	██ <50%	██ 50-66,6%	██ 66,6%<
Egyéb	██ <50%	██ 50-66,6%	██ 66,6%<

Európa vallási térképe

██ Katolikus keresztény ██ Protestáns keresztény ██ Ortodox keresztény ██ Szunnita iszlám

██ Síita iszlám ██ Izraelita ██ Tibeti buddhista

A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nehezen adható egyetlen, átfogó meghatározás: „élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye.” (Gustav Mensching, 1959) vagy másképpen: „szellemi lényekbe vetett hit” (Edward Burnett Taylor, 1871).^[1] A két fogalomleírás eltérése a megközelítésből ered, az első a vallás megnyilvánulásait foglalja össze, a második lényegét próbálja megragadni. Az első funkcionális, a második szubsztanciális szemléleten alapuló meghatározás.
A fentieknél a vallásnak még általánosabb megfogalmazását adja Helmuth von Glasenapp (1891-1993) valláskutató, amikor az alábbiakat írja Az öt világvallás c. könyvében.
Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő – meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben.
Azt mondja továbbá, hogy az etikai fejlett vallások ezt a meggyőződést a világ erkölcsi rendjébe vetett hittel kapcsolják össze; ez a hit a cselekedetekért való erkölcsi felelősségnek, az egész magatartás igazságos megítélésének és a tökéletesség legmagasabb fokára való eljutás lehetőségének elképzelésében jut kifejezésre.
Ma nyolc ilyen etikai fejlett vallást ismerünk: a bráhmanizmust, a dzsainizmust, a buddhizmust, a kínai univerzalizmust, a párszizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot.
Ezek a vallások két nagy csoportra oszthatók: azokra, amelyek a Hindukustól keletre és azokra, amelyek ettől nyugatra keletkeztek.
A keletiek "az örök világtörvény vallásai"-ként jellemezhetők, mivel e vallások szerint a világ örökkévaló, nincs őskezdete és meghatározott vége, a benne végbemenő valamennyi történést önmaga szabályozza és minden létezés legfőbb elvét személytelen világtörvény képviseli.
A "történeti istenkinyilatkoztatás" nyugati vallásai viszont mindennek a létezését egy, a világtól elkülönült, annál végtelenül hatalmasabb személyes istentől eredeztetik, aki mindent a semmiből hozta létre, autonóm módon uralkodik mindenek felett.
A világ teremtése és vége közötti időszak egyszeri és megismételhetetlen.
Természetesen létrejöttek olyan vallások is, amelyek a két, alapvetően ellentétes felfogás között különböző átmeneteket képeztek.