A beavatás 2

A beavatás típusai
Nagyon sokféle beavatás létezik, mert sokféle ember létezik. Attól függően, hogy valaki hol tart, mi a célja, milyen szinten van, milyen úton indult el, ki a beavató mestere, más-más jellegű és szintű beavatásokról beszélünk. Ezek általában párokba rendezhetőek. Az egyik ilyen pár az északi és a déli beavatás kettőssége.
Az északi beavatás az extatikus utat követi, ez egyfajta extatikus kitágulás a makrokozmoszba. Ez a fajta beavatás a fizikai világ mögött működő szellemi erők és lények megtapasztalásáról szól. A déli beavatás, a misztikus út a lélek működése mögötti szellemi erők, tények és lények megtapasztalásáról szól. Ez tehát az első páros: Extatikus kitágulás a makrokozmoszba a külső bolygók (Mars, Jupiter, Szaturnusz) erőinek a segítségével, vagy misztikus elmélyedés az ember belső mikrokozmoszába a belső bolygók (Hold, Merkúr, Vénusz) segítségével (itt a bolygók minőségeit értik).

Ugyanígy különbség van a keleti és a nyugati beavatás között.
A keleti beavatások többsége tizenkét fokú, a nyugati beavatások nagy része pedig hétfokú beavatási utat ír le.
A tizenkét fokú beavatásnál elsősorban a tizenkét csillagkép erőit aktivizálják, a hétfokú beavatásnál pedig a hét fő bolygó erőit használják föl.
Alapvető különbség van a Krisztus előtti és Krisztus utáni beavatások között is.
A fő különbség az, hogy Krisztus lényének mekkora hangsúlya van az adott beavatási folyamatban.

A beavatások koronként is változnak. Az ember felépítése, az érzékfeletti világ felépítése és a kettő kapcsolata időről-időre változik, s ehhez a változáshoz igazodnia kell a beavatásnak is.
A valós beavatás mindig igazodik az adott korszellemhez, figyelembe veszi a magasabb világok, s az ember adott jelenre, korra vonatkozó állapotát. Tehát a valós beavatások a megfelelő időben és a megfelelő módon történnek.

Többféle hibaforrás lehetséges.
Az egyik ilyen hiba lehet, ha egy tanítvány olyan idejétmúlt beavatást kap, ami már nem felel meg az adott kor követelményeinek. Vagy kaphat olyan beavatást, ami nem az ő karakteréhez való. Bár egy beavatásnál a hely számít a legkevésbé, mégis előfordulhat, hogy nem ott kapja a beavatást, ahol a legmegfelelőbb.
Nagyon veszélyes az idő előtti beavatás, ami olyan képességeket, csatornákat nyit meg, amelyeket a morális éretlensége miatt nem tud valaki helyesen felhasználni (ezért vannak a „kivárási” idők a beavatások között).
Vannak álbeavatások is.
Az álbeavatás külsőségekben, rituáléjában hasonlíthat a valós beavatáshoz, de a tudatállapot-változás nem történik meg. Megtörténhet, hogy belenyúlnak az illető egyik csakrájába, ettől átél egy-két élményt, bizsereg a teste egy-két helyen, lát ezt-azt, és utána úgy fogja föl, hogy ő most már beavatott. Ez nem beavatás, ez inkább beavatkozás. Tehát nem szabad a kettőt összekeverni, még akkor sem, ha egy-két érdekes élményen megy keresztül az ember, ugyanis ez még nem garancia arra, hogy valós beavatáson esett keresztül. Ezeknek az álbeavatásoknak igazán nagy veszélye nincs, csak az illető egoizmusára nézve, hiszen onnantól kezdve abban a hitben él, hogy ő egy nagy beavatott.

Ennél sokkal veszélyesebb az ellenbeavatás.
Ez a valódi beavatást inspiráló erőkkel ellentétes erőket mozgósít. Ilyen lehet például az idő előtti beavatás, amit szándékosan megadnak valakinek, tudván, hogy ez nem lesz jó hatással rá nézve. Ilyen ellenbeavatásnak minősül az is, ha valaki a küszöb őreinek megkerülésével próbál betörni a magasabb világokba, vagy ha a megfelelő testi-lelki előfeltételek hiányában valamilyen módon kierőszakolja a beavatást, pedig testileg, lelkileg még nem érett erre.
A beavatásnak nagyon komoly előfeltételei, kritériumai vannak, és csak ezek meglétével válik az ember éretté a beavatási folyamatra. Az ellenbeavatásnál tehát tényleges beavatás történik csak nem helyes módon. Ide tartozik az a fajta beavatás is, amikor valakit nem az érzékfeletti, hanem az érzék alatti világokba vezetnek be, azokba a szférákba, amelyek már az ellenerők világába tartoznak.
Meg kell említenem még valamit, amit úgy hívnak, hogy kiavatás.
A kiavatás egy olyan szellemi esemény, ami semlegesít egy beavatást. Ez megtörténhet például akkor, amikor valaki beavatásban szeretne részesülni, de előtte semlegesíteni kell egy megtörtént ellenbeavatást.

A valós beavatás egy térbeli mandalaként jelenik meg a beavatott aurájában, és több inkarnáción keresztül ott marad.
Ez a gömbszerű ábra a fej körül található meg, a száma, formája, színe árulja el a tisztánlátó számára, hogy milyen beavatásokon esett keresztül az illető régebbi életeiben.

A beavatás korhoz kötött, különböző korszakokban különböző típusú beavatásokra volt szükség. Nagyon fontos, hogy a beavatás igazodjon a korszellemhez.
A megvilágosodás ezzel szemben időtlen, ötezer éve ugyanúgy világosodtak meg az emberek, mint most.

Van még egy fontos különbség: a beavatás - korhoz kötöttsége miatt - elsősorban az adott inkarnációra hat ki. Ha valaki kap egy beavatást, ez nem fog lényegesen kihatni egy több ezer évvel későbbi inkarnációjára, hanem akkor egy újabb, korszellemnek megfelelő beavatást kell kapnia.
Ellenben ha valaki eléri a megvilágosodást, ez ténylegesen és meghatározóan kihat az összes többi inkarnációjára.