A beavatás 6.

A gondolkodás szerepe
A mai modern szellemi úton szükség van a fejgondolkodásra, nem kell a gondolkodást kiiktatni, megszüntetni. A fejgondolkodás a szellemiek által kikutatottak helyes megértését szolgálja, a nyitott szívcsakra pedig a különféle szellemi igazságok, tények megkülönböztetését adja. Ha egy embernél csak a szívgondolkodás működik, de a fejgondolkodás nagyon gyenge, akkor ráérezhet az igazságra, de nem érti meg. Ha csak a fejgondolkodás működik, akkor az ember megérti a tanítást, de nem biztos benne hogy az a helyes, a követendő, vagy pedig mást kéne tennie. Rudolf Steiner mondta az egyik előadásában: „A magasabb világokban nem tudunk helyesen ítélni, ha nem alakítottuk ki előbb a fizikai világban az értelmes gondolkodást." A tudati lélek korában a szellemi igazságok fejgondolkodás útján való megértéséhez szükség van a mindennapi életben az értelmes gondolkodás kialakítására.
A mai beavatási út nem veti el az értelmet, sőt ez igen jó szolgálatot tehet az embernek. A gondolkodás történetében három fokozatot különböztethetünk meg: az első korszakban az értelem még nem alakult ki, az ember belsőleg, ösztönösen érzett rá, hogy mikor mit kell tenni. A szíve vezette, de itt még megértésről, intellektusról nem beszélhetünk. A második korszakban kialakult az értelem, viszont a korábbi ösztönös megérzés háttérbe szorult. A mostani, harmadik korszakban az a feladat, hogy a fejgondolkodás mellé kifejlesszük a szívgondolkodást is.