A beavatás 3.

A tanítványság fokozatai
A beavatásban mindig egy beavatott és egy beavató mester vesz részt. Az esetek kilencven százalékában a beavató mester megegyezik a tanítvány mesterével.
A mester akkor tudja a beavatást megadni a tanítványnak, ha tökéletesen harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolat épült ki közöttük. Ez elfogadást, odaadást, türelmet és tiszteletet igényel.

A tanítványnak különböző fokozatokon kell keresztülmennie ahhoz, hogy éretté váljon a beavatásra. Három fokozatot lehet megkülönböztetni.
Az első a próbatanítványság fokozata. (Van egy ennél korábbi fokozat, amikor valaki hallgató. Ez a nulladik fokozatnak számít; valaki még csak hallgatja a szellemi tanításokat, de még nem indul el a beavatási úton. Amikor valaki hallgatóból próbatanítvány lesz, az már beleszámít a beavatásra való felkészülésbe.) Minden próbatanítvány potenciálisan beavathatónak minősül. Ez abból is látszik, hogy a próbatanítványság fázisában, amikor a tanítvány alszik, a beavató mester testen kívüli állapotban bemutatja a tanítványt azoknak a szellemiségeknek, akik az - akár több évtized múlva - megkapható beavatásában részt fognak venni. Tehát már itt történik egy „háztűznéző". A próbatanítvány azért próbatanítvány, mert ezen a fokozaton a mester próbára teszi a tanítványait. Természetesen nem akkor, amikor szemtől szembe állnak, hanem a tanítvány a legváratlanabb és leghétköznapibb szituációkban kerül tesztelésre. S természetesen ezt a beavató mester figyeli.
A próbatanítványság általában egy hét éves periódus, plusz-mínusz egy-két év. Ha valaki ebben a fázisban bármilyen külső-belső ok miatt olyan állapotba jut, hogy megtagadja az utat, amin jár, vagy a mestert, aki segít neki, de utána megint visszatér az útra, akkor ez a hét év elölről indul.

Ha a próbatanítványság időszaka lejár, akkor az illető a második szintre, a tanítvány szintjére kerül. Ez abban nyilvánul meg, hogy szorosabbá válik az összeköttetés a mester és tanítványa között. Szorosabb lesz az a szeretetkötelék, ami kettőjüket összeköti. Ez nagyon fontos, hiszen e nélkül nem történhet meg a beavatás. A tanítványság is körülbelül hét évig tart.

A harmadik fokozatot a szellemi hagyományban úgy hívják: „a mester fia". Ennek a fázisnak a végére egy olyan erős szeretetkapcsolat alakul ki a beavató mester és a tanítvány között, ami szellemi látással nézve a duálpárok közötti kapcsolathoz hasonlítható. A duálpároknál két összeköttetési forma figyelhető meg: az egyik lehetőség, amikor minden egyes csakra összeköttetésben áll a másik megfelelő szintű csakrájával. A másik lehetőség, az, amikor ezek az összeköttetések keresztben vannak. Tehát az egyik fél egyes csakrája a másik hetes csakrájával van összekötve, és így tovább. Ez a két leggyakoribb összeköttetés, s ezekhez hasonló alakul ki a harmadik fázis végére a mester és tanítványa között.
Ezen a szinten már teljes bizalom van közöttük: a mester tökéletesen bízik a tanítványban, a tanítvány tökéletesen bízik a mesterében. Ez az a légkör, amelyben a beavatás megtörténhet.
Lényeges különbség van a régi korok és a mai kor mester-tanítvány kapcsolata között.
Régen a tanítvány teljes mértékben alávetette magát a guru akaratának, s egyfajta úr-szolga viszony alakult ki közöttük. A tanítvány feladta a szabadságát, feladta az önállóságát, s vakon, gondolkodás nélkül követte Mesterét.
A mai korban a Mester-tanítvány kapcsolatnak a szeretetre és a szabadságra kellene épülnie. A tanítvány szabad döntésből követi Mesterét az iránta érzett szeretetből és tiszteletből fakadóan. A régi vakon követés helyett fontos a megértés, a tudás. A tanítványnak a maga szintjén érteni és tudnia kell, hogy mestere mit-mikor-miért kér tőle. A mai korban kialakulhat Mester és tanítványa között a kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülő szellemi barátság a régi úr-szolga viszony helyett.
Támpont lehet minden mai mester-tanítvány kapcsolatban, amit Krisztus mondott apostolainak: „Aki szeret engem, megtartja az én parancsolataimat."